Ha van valami, amire nagyon büszke vagyok saját sütés-főzés szempontjából, az ez a fagylalt, annak ellenére, hogy van benne egy "mű" alapanyag. Már hetekkel ezelőtt készültem arra, hogy zöldtea-fagylaltot fogok készíteni: elolvastam rengeteg fagylaltreceptet, de valahogy egyik sem tetszett. Sokan panaszkodnak, hogy az alap vaníliafagyi elkészítése túl bonyolult és nem is mindig sikerül: ha a tojássárgáját túlmelegítik, az eredmény fagyott zöld teás rántotta lesz. :)Gondoltam, én nem fogok ezzel annyit vacakolni: a vaníliafagylalt alapját képező sodót dr. Oetker porból készítettem el, így biztos lehettem abban, hogy a krém nem fog megrántottásodni (de szép szó :)). Elkészítettem a sodót, de háromnegyed rész habtejszín és egynegyed rész tejből, és ügyeltem, hogy egy kicsit hígabb legyen az átlagos sodónál. Előzőleg már sokat kóstolgattam zöld teát, de csak egyetlennek jött be az íze, mert az nem keseredett meg, nem volt sosem füstös, kesernyés, hanem üde ízű (és mellesleg nagyon olcsó). Eredetileg "maicha" teából kellene csinálni, de az itthon nagyon nehezen szerezhető be.
A vaníliasodó elkészítésével egyidőben tehát összekevertem porcukorral a zöldtea-filterből kiöntött zöldteaport, majd a kész sodóval alaposan összekevertem. Megkóstoltam, és nem ízlett. A selymességével semmi baj nem volt, de túl egynemű édes íze lett. A tea enyhe aromája így is átjárta, de éreztem, hogy ez kevés. Reszeltem hát bele egy egész citrom héját, és kandírozott mangót kockáztam fel, amitől pikánsabb íze lett. Utána hűtőszekrényben hűtöttem, és csak két óra elteltével tettem be a fagyasztóba.
Az arányokra nem emlékszem már, de legközelebb bátrabban teszek bele zöldteát és citromreszeléket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése