Ki gondolná, hogy Napóleon idején jött létre az étteremkritika intézménye? Grimod de La Reyniére író és ügyvéd testesítette meg a világ első ínyesmesterét - 1803 áprilisában létrehozott egy öt-tizennyolc tagból álló kóstoló bizottságot, amely meghatározott időpontban összegyűlt egy-egy vendéglőben, és végigkóstolt egy sor ételt. A zsűri kóstolása eredményét, melyet legitimációnak nevezett, évente megjelentette a Torkosok almanachjában (L’almanach des Gourmands), mely egyben Párizs városának étkezési kalauzaként is szolgált. Így született meg az új irodalmi műfaj: a gasztronómiai kritika.
A konzerv forradalmi találmánya is ebben a korban született: Nicolas Appert lekvárfőzőmester 1795-ben találta ki módszerét a zöldségek, gyümölcsök és húsételek tartósítására. Kis üvegekbe tette a cikkekre vágott élelmet, melyeket egy nagyobb főzőedényben kigőzölt, majd azokat parafával ledugaszolta és vékony dróttal lerögzítette. Ezzel rendkívüli eredményt ért el: például a zöldborsó még 15 hónap után is megőrizte tökéletes frissességét. A konzervek eleinte egész vagyonba kerültek, de ahogy Napóleon Nagy Hadseregében is elterjesztették használatát, a törékeny üvegeket lassan felváltották a leforrasztott, olcsóbb bádogdobozok.
Az Élelmiszertechnológusok Intézetének Chicagói Szekciója 1942 óta minden évben odaítéli valakinek a Nicolas Appert díjat, mellyel élelmiszertechnológiai újítók életművét jutalmazza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése