2010. szeptember 17., péntek

Macskaprojekt - Patyi megérkezik

Hogy Rozi ne legyen egyedül naponta 8-9 órákat, miután elkezdődik az iskola, eldöntöttük, hogy szerzünk neki egy kis havert, akivel elhancúrozhat és összebújhat, ha akar. Kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy a kis féltestvérét is elhozzuk az első gazditól, akivel egy néhánynapos összeeresztés során (az első gazdinál volt vendégségben, amíg mi nyaraltunk) újra nagyon megbarátkozott. Patyi első másfél-két napja nagyon nehéz volt nálunk, szegény nagyon félt - mindenkire, még Rozira is fújt. A második naptól viszont már otthonosan mozgott nálunk, és újra elkezdett játszani Rozival. Azóta is nagy a barátság, egy tálból esznek-isznak, egy alomtálat használnak, és együtt verik le a szobanövényt a lányok komódjáról. Patyi nagyon édesen dorombol, ő egy kicsit cicásabb (:-)), mint Rozi, jobban elvan a karjainkban, és nagyon szeret cicapuszit adni.

Megy a hancúrozás:
Még Blanka kezében is gyúrják egymást:
A zöldszemű szörnyek!
Édes az álom a lányok kanapéján:
A Scientific American egyik online kiadásában olvastam, hogy a macskák nemcsak akkor dorombolnak, ha jól érzik magukat, vagy finom falatokra vágynak a gazditól, hanem akkor is, amikor valamiféle betegségben szenvednek. A 25 és 110 Hz közötti frekvenciájú rezgés, amit a dorombolásukkor kibocsátanak gyógyító folyamatokat indít be a szervezetükben. Tehát a dorombolás öngyógyító jelenség is. Ebből már könnyen magyarázható az is, miért hat az emberre megnyugtatóan, és miért oldja a stresszt és csökkenti a vérnyomást egy cica jelenléte és a vele való bensőséges kapcsolat.

Nincsenek megjegyzések: