Rozika júliusban érkezett hozzánk. Nehéz újszülöttkorán a gondos első gazdi szerető kezei segítették át. A születése utáni harmadik napon ugyanis anyukája (Schrödinger - van is valahol róla egy kép alább. A rakás alján Rozi látható miniatűrben) szőrén-szálán eltűnt. A három kicsi anyatej és puha melegség nélkül maradt. A gazdi rohant velük az orvoshoz, ahol megállapították, hogy amellett, hogy mesterséges táplálásra szorulnak, komolyan betegek. Az állatorvosék nagy nehezen kikezelték őket, és a gazdi is mindent megtett, hogy jó pótanyukájuk legyen. Közben az állatorvosnál a három kicsi mellé befogadott egy negyedik cicababát, úgyhogy újra népes lett a cicacsalád.
Ezen a képen Rozika ebédel:
Ezen a képen Rozi és a negyedik, örökbefogadott kiscica, Patyi látható:
A következő kép már nálunk készült a nyáron. Ilyen szépen kikupálódott, de még mindig nagyon nünüke:
Ez pedig a mai állapota körülbelül négy és fél hónaposan.
Lesz folytatás, a sztorinak még nincs vége.
2 megjegyzés:
Nyüf-nyüf! Kismacskák!
Uhm, tudom hogy ez most nem kajás téma, de nem tudod véletlenül hogy a kínai éttermekben hogy készítik el a padlizsánt? Olyan hússzerűen néz ki (kb. mint a húsdarabokat ezeket is kb. 2*3 cm-es darabokra vágják, hússzerű a színe, nem látszik a különbség a héj és a bél között - ha egyáltalán rajta van a héja), és az íze is leginkább húsra emlékeztet (bár ahhoz képest puhább, mintha túlfőtt vagy zsíros lenne), de fogalmam sincs hogy csinálják, viszont a rántott verzión kívül csak így ízlik :)
Sajnos fogalmam sincs róla. Az biztos, hogy héjastul nem főzik meg, legalábbis az én tudomásom szerint. Még nem ettem kínaiban padlizsánt, indiaiban viszont igen, és nagyon-nagyon jó.
Megjegyzés küldése