2009. szeptember 28., hétfő

A katalán(-aragóniai) kapcsolat


A Magyar Nemzeti Múzeumban látható a Királylányok messzi földről című időszaki kiállítás november végéig, melynek célja a középkori magyar-katalóniai dinasztikus kapcsolatok megismertetése négy királyi páron keresztül:

I. Imre magyar király - Aragóniai Konstancia;
Árpád-házi Jolánta, II. András leánya - I. Jakab aragóniai király;
Árpád-házi Szent Erzsébet - Lajos thüringiai őrgróf; (nem világos számomra, hogy az ő alakjának konkrétan mi köze lenne a kiállítás témájához, és ez ott sem derült ki a számomra, azon az egy tényen kívül, hogy Jolánta, aki Erzsébetnek testvére volt, 1251-ben utasítást adott a tarragoniai katedrálisban egy oltár építésére az akkor már megboldogult nővére tiszteletére);
Hunyadi Mátyás - Aragóniai Beatrix.

A kiállítás apropóját egyébként az adta, hogy Spanyolországban tavaly ünnepelték a legnagyobb katalán uralkodó, I. (Hódító) Jakab születésének 800. évfordulóját, akinek, mellesleg, második felesége egy Árpád-házi királylány volt, aki kilenc, mások szerint tíz utóddal ajándékozta meg az uralkodót. Számos gyermeke révén Jolánta nagy kasztíliai és aragóniai, sőt francia uralkodók nagyanyja volt.

Laikusként most csak néhány érdekességet említek a tegnapelőtt látott kiállításból:

Nem tudtam például, hogy a magyar kalandozások egészen a katalóniai vidékre is kiterjedtek: a IX. század végén az andalúziai arabok elfoglaltak egy kisebb területet a provence-i tengerparton, és onnan kiindulva akadályozták a tengeri és szárazföldi kereskedelmet. Hugó, Itália királya 942-ben megbízta a magyarokat, hogy űzzék ki onnan az arabokat. Miután végigszáguldották a katalán grófságokat, a magyarok támadása megakadt Lleida város falainál.

Az Árpád-sáv igazából nem ősi magyar jelkép olyan értelemben, hogy sosem volt Árpád nemzetségének eredeti címere. Használata Imre király (1196-1204) országlása alatt kezdődött. Az ő felesége Aragóniai Konstancia volt, a sávok az aragón címer mintájára kerültek az Árpádok és utódaik (magyar Anjouk) címerébe.

III. Ince pápa uralkodásáig (1198-1216) a házasságkötéseknek nem feltétlenül kellett pap előtt megtörténnie. A pápa miután érvényteleníttette a rokonok közt létrejött házasságokat (emiatt kellett például Jolánta férjének, Jakabnak, elbocsátania első feleségét, Kasztíliai Leonórát), elérte, hogy az arisztokrácia elfogadja, hogy a házasságkötésnek pap előtt kell történnie. A házasság tehát csak a XIII. század közepétől lett az egyház monopóliuma.

Jolánta végrendeletét olvasva egy érdekes nyelvi jelenséget találtam. A végrendeletének utolsó részében Jakab király is megszólal, megígérvén, hogy majd teljesíti felesége utolsó kívánságait. A szöveg körülbelül így kezdődik: "Mi, Jakab (....) megígérjük nektek, szeretett feleségünknek, Jolántának ..."
Tehát a királyi többes a királynénak is kijárt abban az időben. Érdekes, hogy azt azért nem mondja, hogy "feleségeinknek" :).

Beatrix királynénk végső nyughelye a katalóniai Poblet kolostorában, a Királyi Panteonban található.

A kiállítás utolsó termében néhány Corvina is megtekinthető. Gyönyörűek.
Érdemes egyébként kardigánt vinni, mert minden szobát hűtenek a kiállított szerves tárgyak állagromlásának megelőzése céljából.
A kiállítással és a témával kapcsolatban további információkat itt és itt lehet olvasni.
A képen Jolánta emlékműve látható, melyet Castellónban avattak fel tavaly.
Itt pedig egy középkori híres dallam, a Stella Splendens a katalóniai Monserratban talált énekeskönyvből, a Libre Vermellből, modern feldolgozásban.

Nincsenek megjegyzések: