Nemrég volt alkalmam megnézni egy szándékosan provokatív, igen szórakoztató amerikai dokumentumfilmet az ábrahámi vallások (iszlám, júdaizmus, kereszténység) irracionális világáról. A film címe a "religious" (vallásos) és a "ridiculous" (nevetséges) szavak összevonásából született. A magát agnosztikusnak tartó Bill Maher (stand-up komédiás, beszélgetős tévéműsorok készítője, társadalmi és politikai kommentátor, számos könyv szerzője) a maga vitriolos, szókiforgató stílusában olyan mértékben húzza le a keresztvizet ( ;) ) a vallási rendszerekről és a vallásos elvakultságról, hogy szinte bizonyos, itthon a filmet nem fogják bemutatni. (Valaki meg is jegyezte az interneten: „Szinte látható, amint az egyház betiltatja (a filmet) a tagjainak.”)
Maher nevetségessé teszi az interjúalanyait, amivel egyben elgondolkodásra készteti a nézőt. Ilyen például a következő példa:
Az 1Mózes19-ben (Teremtés könyve) Isten angyalokat küld Lótért, hogy kiszabadítsa őt és családját Szodomából a nagy pusztulás elől. A Biblia megjegyzi, hogy a városban Lót az egyetlen igaz ember. Amikor az angyalok odaérkeznek a házához, a romlott szodomai férfiak megragadják őket, hogy erőszakot tehessenek rajtuk. Lót ekkor rimánkodni kezd nekik, hogy ne tegyék, inkább kiküldi hozzájuk a leányait, hogy azokat erőszakolják meg (8-as vers).
Bill Maher ezzel kapcsolatban epésen megjegyzi: felejtsd el a King James Bibliát (nálunk ugyanilyen a Károli Gáspár-féle Biblia), én inkább a Rick James Bibliára esküdnék, mert abban több moralitás található. (Rick James igen vad életstílusáról híres rap-zenész volt a kilencvenes években ).
A másik kényes téma keresztények számára a Jézus és az egyiptomi Hórusz istenség élettörténetében megtalálható rengeteg közös pont, melyekre Maher felhívja a nézők figyelmét. Itt egy lista a sokkoló párhuzamokról. Mindezekből, még ha csak a fele lenne igaz, egy elfogulatlan ember könnyen levonja azt a következtetést, hogy a bibliai Jézus-történet tulajdonképpen a Hórusz-történet reciklált változata.
Maher továbbá önjelölt prófétákat, messiásokat (az egyikük magabiztosan állítja magáról, ő tulajdonképpen Krisztus második megjelenése a földön) is megszólaltat, de a legérdekesebb riportja egy kvázi-antiszemita, anticionista rabbival (Yisrael David Weiss) készült, aki a palesztin zászlót mintázó jelvényt hord a kaftánján, és aki a Holocaust megtörténtét szükségszerűnek tartja, sőt, azt láthatóan nem nagyon tekinti sajnálatosnak. Ő az, aki a film tanúsága alapján vígan parolázik Mahmud Ahmadinezsád iráni elnökkel.
És akkor itt van még egy neuroteológus, aki a vallásos hit neurológiai hátterét kutatja, és pusztán biológiai alapon megkérdőjelezi a misztikus élmények valódiságát.
Kár a szájbarágós, klisészerű befejezésért, mégis érdemes a filmet megszerezni.
Ajánlott olvasmány: Leo Taxil: A szórakoztató Biblia, Szendi Gábor: Isten az agyban
És íme egy részlet Maher egyik showműsorából, melyben a Bush-kormányzatot gúnyolja.
Maher nevetségessé teszi az interjúalanyait, amivel egyben elgondolkodásra készteti a nézőt. Ilyen például a következő példa:
Az 1Mózes19-ben (Teremtés könyve) Isten angyalokat küld Lótért, hogy kiszabadítsa őt és családját Szodomából a nagy pusztulás elől. A Biblia megjegyzi, hogy a városban Lót az egyetlen igaz ember. Amikor az angyalok odaérkeznek a házához, a romlott szodomai férfiak megragadják őket, hogy erőszakot tehessenek rajtuk. Lót ekkor rimánkodni kezd nekik, hogy ne tegyék, inkább kiküldi hozzájuk a leányait, hogy azokat erőszakolják meg (8-as vers).
Bill Maher ezzel kapcsolatban epésen megjegyzi: felejtsd el a King James Bibliát (nálunk ugyanilyen a Károli Gáspár-féle Biblia), én inkább a Rick James Bibliára esküdnék, mert abban több moralitás található. (Rick James igen vad életstílusáról híres rap-zenész volt a kilencvenes években ).
A másik kényes téma keresztények számára a Jézus és az egyiptomi Hórusz istenség élettörténetében megtalálható rengeteg közös pont, melyekre Maher felhívja a nézők figyelmét. Itt egy lista a sokkoló párhuzamokról. Mindezekből, még ha csak a fele lenne igaz, egy elfogulatlan ember könnyen levonja azt a következtetést, hogy a bibliai Jézus-történet tulajdonképpen a Hórusz-történet reciklált változata.
Maher továbbá önjelölt prófétákat, messiásokat (az egyikük magabiztosan állítja magáról, ő tulajdonképpen Krisztus második megjelenése a földön) is megszólaltat, de a legérdekesebb riportja egy kvázi-antiszemita, anticionista rabbival (Yisrael David Weiss) készült, aki a palesztin zászlót mintázó jelvényt hord a kaftánján, és aki a Holocaust megtörténtét szükségszerűnek tartja, sőt, azt láthatóan nem nagyon tekinti sajnálatosnak. Ő az, aki a film tanúsága alapján vígan parolázik Mahmud Ahmadinezsád iráni elnökkel.
És akkor itt van még egy neuroteológus, aki a vallásos hit neurológiai hátterét kutatja, és pusztán biológiai alapon megkérdőjelezi a misztikus élmények valódiságát.
Kár a szájbarágós, klisészerű befejezésért, mégis érdemes a filmet megszerezni.
Ajánlott olvasmány: Leo Taxil: A szórakoztató Biblia, Szendi Gábor: Isten az agyban
És íme egy részlet Maher egyik showműsorából, melyben a Bush-kormányzatot gúnyolja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése