Vissza a szerotoninjaimmal!
(vers - mindegy, kinek)
Kimerít ez a szentiment,
mely énemnek nekiment:
leárnyékol kedvet, akarást,
mint bűzös, odvas palást.
Fancsali lettem, törődött vagyok,
endorfinek, rózsás kacajok,
szerotoninjaim, hol vagytok?
Hová tűnt a repesés, a "mindent lehet!"?
Feledném és fájlalom a kurva életet.
Opcióm az anyag, a szedáns, a pia,
a fogyasztói létígéret, a vacak utópia.
Kihordom inkább, mi bennem készül,
mindennapi kenyerem a gond,
míg átvonul rajtam a tolófájás, a holtpont,
akár a III. ukrán front.
Muris ez a szplín, töpörödött énem
bánatos borongása, szánalmas migrénem.
Csüggedésen nem tud továbbvinni
zsírleszívás, kávé, BKV
sem Bokros, Habsburg vagy Bajnai.
Véremmel írom a rímeket, néha alliterál.
Értelmet nyert, mit a költő írt, a proletár:
az "Éltem - és ebbe más is belehalt már".
Utóirat:
Mai horoszkóp - Nyilas:
Azok a problémák, amelyek annyira megkeserítik az életét néhány hete, most szinte egy csapásra megszűnnek, és újra fellélegezhet.
2 megjegyzés:
Nagyon szép, csak azt sajnálom, hogy te írtad és nem más. Szomorú leszek, ha szomorúnak látlak. És olyankor - nem tehetek róla - képen kell nyaljalak. Egy nedves kutyaorr a fülbe, ez a legjobb orvosság.
Köszönöm, Czinka, nagyon drága vagy.
Megjegyzés küldése